2013. május 8., szerda

A só mint folyékony napenergia

SÓ - FOLYÉKONY NAPENERGIA!








 

Az emberi szervezet vízből és sóból áll. A só alatt nem a hagyományos értelemben vett finomított konyhasót értjük, hanem a természetben előforduló, eredeti állapotban előforduló sókat, melyben különböző minőségű és mennyiségű ásványi anyagok vannak. Ezek közül az Erdélyi (parajdi) a világon az egyik legjobb minőségű, 84-féle ásványi anyagot tartalmaz.

A só nem más, mint folyékony napenergia, mértani szerkezetben megkötve, ami képes életet létrehozni és fenntartani. Kb. 250 millió évvel ezelőtt a napfény energiája kiszárította az Ősóceánt, ez az energia van a sókristály rácsaiban tárolva. Víz hozzáadásakor ezt az energiát felszabadítjuk, a sóban lévő elemek ionizálódnak, így kialakul egy „energia tenger”, ami csak arra vár, hogy életet adjon, illetve fenntartson.
Tudtad?
hogy az emberi test több, mint 70%-a víz?
hogy a magzatvíz egy 37 fokos 1%-os sóoldat, ami azonos az Ősóceán só koncentrációjával?
hogy az emberi agy 90%-a víz?
hogy só nélkül az emberi agy nem lenne képes egyetlen egy gondolatra sem?

Plinius szerint: „A kristálysó az emberiség legfontosabb orvossága.”

 
Forrás: ALBA Túrakör - Pilisi energiák és őseink

Következő cikk a témában:

 TE IS EZT ESZED?!

A lakosság mérgezése két generáció óta tart. Hová lett a sónk?
Gyermekeink, Rokonaink, Barátaink élete sem érték számunkra?

Ezúttal egy jól ismert problémát közelítünk meg, de a logikus, tudományos és érzelmi meggyőzésre alapozva, a legfontosabb értékeinkre vetítve. Több nemzetvédő szakember vív élet-halál harcot Magyarország lakosságának módszeres, a 60-as évek eleje óta tartós kálim-kloridos mérgezése ellen! Bejelentéseik, feljelentéseik szélmalomharcnak tűnhetnek, mert tömegesen csak a nemzeti oldal felvilágosodottabb része figyelt fel rá!

Tegye, ha lelkiismeret furdalás nélkül képes mérgezett ételt letenni gyermekei, szülei, testvérei, rokonai, barátai elé az asztalra. Az ismeretlen honfitársakat nem említem meg, mert a közönyösség tipikus álarca a személytelenség.

Valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon népbetegségként emlegetik a szív -és érrendszeri betegségeket, és elsődleges halálokként a szívinfarktus, agyvérzés és tüdőembólia szerepel. Az európai átlagnál 10 évvel alacsonyabb átlagéletkort a magyarok étkezési szokásaival, a sós, zsíros ételek fogyasztásával, illetve a mozgáshiányos életmóddal indokolják, amely ellen sajátos, törvénytelen, embertelen és nem csak a magyarországi, de a nemzetközi jogba is ütköző módon biztosítanak “szabad utat”!
A boltokban, áruházláncokban a polcokat vizsgálva, több só típus is a kezünkbe akadhat. A zsidó vallású népesség számára gyártott és csomagolt “kóser” só kivételével, egyik sem felel meg sem az MSZ 01-10007-82-es magyar szabványnak, sem az európai Élelmiszer Adalékanyagok Kódex Bizottsága általi CX STAN 150-1985, Rev. 1-1997, Amend. 1-1999, Amend. 2-2001, Amend. 3-2006-os előírásainak, amelyek az étkezési só Nátrium-klorid tartalmát “legalább” 97%-ban határozza meg! Az Élelmiszer Adalékanyagok Kódex Bizottsága 42. ülését 2010-ben, Kínában, Pekingben tartotta, Magyarország képviseletében a FVM, Élelmiszerlánc Elemzési Főosztály részéről Kelemen Gábor, főtanácsos részvételével.

A fogyasztóvédő só-szabványt (MSZ-01-10007-82.) sértő, e szabvány tudatos kijátszásával a fogyasztók egészségét végzetesen károsító csalásnak, a nem kóser étkezésűeket tudatosan betegítő és ivartalanító, mérgező “étkezési sókeverékek” magyarországi kereskedelmi forgalmazása nép -és jog-ellenes!

Sokan nem ismerik a kálium-klorid élettani hatásait, mivel a nátriumszegény sókat reklámozzák minden TV csatornán, de Schobert Norbi honlapján, vagy az izraeli érdekeltség által megvásárolt H Rozi “védjegy” alatt is, ezért magyarázatot kell adnunk a kálium-kloridos, “nátriumszegény sók” élettani hatásairól:

Kálium-klorid
Egyúttal kiemelném azok számára, akik nem rendelkeznek internetes elérhetőséggel, vagy kinyomtatva kapják meg a felhívást, hogy milyen tájékoztatást ad a kálium-kloridról a
Wikipédia:

“Gyógyászati felhasználása:
A kálium-kloridot pszichiáterek a mániás depresszió kezelésére is használják.Rendszeres adagolása, mondhatni, megszünteti az érzelmeket és a depresszió kezelhető. Hátulütője az, hogy rendszeres adagolása érzelemhiányos állapotot idézhet elő, így nem javasolják a konyhasó, azaz a nátrium-klorid helyettesítésére. Ezért nem is vezették be a konyhasó leváltását kálium-kloridra, mivel pszichiáterek javasolták az ötlet elvetését. Néhány termékben nagyon kis mennyiségben megtalálható, például sókeverékekben, káliumbevitel céljából.”

A lakosság mérgezése két generáció óta tart. A fenti idézetben szerepelő “nagyon kis” kálium-klorid mennyiség a legtöbb forgalomban lévő étkezési sóban 40%, vagyis egy kilógramban 40 deka! Sokak nem értik, miért közömbösek az egymás szomszédságában élők. Miért fordulhat elő, hogy közvetlen szomszédok is alig ismerik egymást, pedig hosszú évekig éltek a két emelettel feljebb, vagy három házzal odébb lakó mellett?
Miért válik rideggé, távolságtartóvá, összefogás-hiányossá az emberek zöme?
A válasz nem csak a rohanó életben, a szakadatlan futkosásban, a létért folytatott küzdelem, időhiányos, elidegenítő hatásában rejlik.
A napi átlagos 15 gramm sóbevitelből, átlagosan, mintegy 6 gramm, kálium-klorid! Aki már vásárolt gyógyszertárban laboratóriumi tisztaságú nátrium-kloridot, vagyis tiszta konyhasót, tudja, hogy eleinte elsózza a rutinszerűen adagolt sóval ételeit, mert a NaCl “sósabb”, ízesebb, és nincs maró mellékhatása!



A kereskedelemben kapható sótermékek csomagolásán már csak elvétve lehet “MSZ” (Magyar Szabvány) jelölést találni. Ha van, akkor is csak annyi, hogy “MSZ”, de ez sem jellemző!

Milyen következményei vannak a kálium-klorid mérgezésnek?
Szív és keringési problémák, magas vérnyomás, asztma, csontritkulás, érszűkület, fokozott trombózis, és infarktus veszély, anyagcserezavarok, de csökkenti a nemzőképességet is.
A kálium egy egyébként létfontosságú anyag, a vérben 5 mmol/liter -nek kell lennibelőle, azonban az egyensúlya annyira kényes, hogy 7 mmol/l-nél már megáll a szív!
Az orvosi biokémiából ismert Donnan egyensúly azt írja le, hogy a vérben 5 mmol/l káliumnak kell lenni. Az emberi szervezet számára létfontosságú anyagok egyensúlyának fenntartásához egy anyagból ugyanannyit kell fogyasztani, mint amennyi természetes úton távozik! Átlagos embernél, napi 2 liter folyadékfogyasztást és ennek megfelelően 2 liter folyadékürítést vegyünk alapul. A folyadékürítés nem csak vizeletürítést jelent, de ha a folyadékvesztés többi módját is részleteznénk, az sem módosítana sokat a végeredményen.
A vizelet, mint szűrlet, a vérből választódik ki. Ideális esetben, ha a szervezetnek nem kell azért dolgoznia, hogy káliumot tartson vissza, vagy felesleges káliumtól szabaduljon meg, akkor a kiválasztott vizeletben ugyanannyi kálium van, mint a vérben, tehát 5 mmol/l. Ha ennyi ürül, akkor az egyensúly fenntartásához ugyanannyit kell fogyasztani, tehát 5 mmol/l-t. Ez napi 2 liter esetén napi 10 mmol káliumfogyasztást jelent. A kálium relatív atomtömege 39,1. 39,1×10=391 mg. Tehát ideális esetben, napi 2 liter folyadékfogyasztást alapul véve, a napi ideális káliumfogyasztás 391 mg, vagyis 0,39 gramm! Ha kevesebb folyadékot iszunk, akkor kevesebb káliumra van szükségünk!
Jól látható, hogy a betegséggyártók, az egészséges káliumfogyasztáshoz képest 10 – 20 szoros mennyiséget tüntetnek fel egészségesnek, és ennyit javasolnak (merő jóindulatból).

A WHO is tökéletes ivóvízként ajánlja a desztillált vizet, tehát az Európai Uniós szabályok megsértése is, ha a hivatalos média a tiszta desztillált lágy ivóvizet ártalmasabbnak híreszteli, mint a kemény ásványvizeket és a mérgeket és vírusokat is tartalmazó vezetékes ivóvizet, s a konyhasó-használat hiánya és a káliummal dúsított ételek miatti valóban életveszélyes betegségeket ráfogja a tiszta víz nem létező mérgező hatására.

Jogosan felmerülő kérdés honfitársaink részéről, hogy hol, és hogyan tudjuk beszerezni a szükségleteinknek megfelelő mennyiségű, nem mérgező, vagyis jó minőségű sómennyiséget, és hogyan tudunk megbizonyosodni arról, hogy valóban olyan összetételű, mint ami a szabványnak, és az élettanilag optimális kritériumoknak is megfelel.

Jó, vagy kiváló minőségű sót, csak külföldről lehet beszerezni, mivel Magyarországon nem bányásznak sót!


Az egyéni beszerzések nem oldják meg a kollektív problémát, mivel az élelmiszer feldolgozókban dolgozók, ismerve az alapanyagokat, megelégszenek azzal, ha ismerik a só összetételét, és egészségkárosító hatásait, ezért családjukkal, rokonaikkal, barátaikkal nem etetik meg! DE!
Ők is kénytelenek megenni, az ugyanazzal a sóval készült kenyeret, készételeket, konzerveket, és húskészítményeket, amelyeknek a gyártási folyamatát nem ismerik, ezzel mérgezve akár saját gyermekeiket is! De melyik szülő adna mérgező ételt a gyermekének, ha tudja, hogy mérgező? És melyik szülő tűri el, ha mások akarják megmérgezni az Ő, vagy ismerősei gyermekét, ha tudja, hogy a másik szülő is mellé áll? Ki merné ezt megtenni, amikor az emberek azért kénytelenek másokat is védeni, hogy a saját családjuk is védve legyen?

(Forrás: internet)